Zed Chronos: Az első hivatalos időutazás krónikája

📰 3045.08.10

Szerző: Max Orion, főszerkesztő

„Amikor a kapu kinyílt, a múlt illata csapott arcul”

Pontban 05:00-kor, a Tomorrow Press időutazó központjában csendben morajlani kezdtek a stabilizátorok. A fények hirtelen vibrálni kezdtek, majd a tér közepén lassan, szinte félénken kibomlott az első hivatalos féregjárat az emberiség történetében.

Ott állt Zed Chronos, hosszú haját a kapu energiája szinte felborzolta, bőrdzsekijén pedig még az évek pora sem ülhetett meg – hiszen mindjárt több száz évet fog átugrani. A Kronopod™ már a kezében volt, ujjai magabiztosan simultak a fényes felületre.

„Ez nem csak egy utazás… ez üzenet mindenkinek: a múlt mostantól nem csak könyvek lapjain létezik” – mondta, mielőtt átlépte a küszöböt.

Célpont: 1985.08.10 – New York City

Zed nem véletlenül választotta ezt az időpontot. A 80-as évek közepe a popkultúra, a technológiai forradalom kezdete és a városi élet pezsgésének egyik aranykora volt. A Kronopod™ precízen célozta be a Times Square közelét.

Az érkezés: „Először a zaj ütött meg” – meséli Zed. – „Autódudák, kazettás magnókból kiszűrődő zene, és a forró aszfalt szaga. A fényreklámok még nem holografikusak, de már harsányak és élénkek. Mindenki siet, mindenki él.”

Azonnal beolvadásra kényszerült – a bőrdzsekit megtarthatta, de a nadrágját gyorsan egy helyi turkálóból szerzett farmerre cserélte, nehogy feltűnést keltsen.

Találkozások és felfedezések

Az első óráiban Zed végigsétált a Central Parkon, ahol interjút készített egy utcazenésszel, aki a jövő egyik legismertebb slágerét játszotta – harminc évvel a megírása előtt. „Ez volt az első bizonyítékom arra, hogy az idővonalban vannak… szivárgások” – jegyezte meg sejtelmesen.

Egy kávézóban összeült egy fiatal újságíróval is, aki éppen azon dolgozott, hogy feltárja egy nagyvárosi korrupciós hálózat részleteit. Zed természetesen nem avatkozhatott be – de jegyzeteit gondosan elrejtette a Kronopod™ titkos memóriájában.

Visszatérés előtti pillanatok

16:30-ra a Tomorrow Press központjában már mindenki feszült volt. A 17:00-ás zárás vészesen közeledett. Zed még a Brooklyn-hídról küldött egy utolsó rövid helyszíni bejelentkezést:

> „New York még nem tudja, mennyi mindent tartogat számára a jövő… de én már láttam. És most indulok haza.”

A kapun való visszatérés pillanatában a haját még mindig a manhattani szél borzolta – és a ruháján ott volt a város pora. Megcsinálta. Elsőként, hivatalosan.

Mi marad utánunk a múltban?

Zed nem hagyhatott hátra technológiát vagy bizonyítékot a jövőről, de elárulta: „Egyetlen apró dolgot mégis otthagytam… kíváncsi vagyok, ki találja meg majd.”

A szerkesztőség szerint ez egy apró, fényes érmére utalhat, melynek felirata: „Tomorrow Press – 3045”. Talán egy nap a mi korunk régészei rábukkannak.

A következő út?

Zed Chronos már tervezi: 1912, a Titanic előtti utolsó kikötés napja. A kockázat óriási… de Zed sosem a biztonságos utak embere volt.