Visszaszámlálás az ugrásig (10.)
3045.08.26
Ma valami olyat hallottunk, amitől egyszerre lettem izgatott és ijedt is: péntekig tart a kiképzés… és hétfőn már tényleg ugrunk! Nem szimulátor, nem hologram, nem gyakorlat — igazi időutazás.
Reggel még minden a megszokott menetrend szerint zajlott: gyakorlatok nullgravitációban, orientációs feladatok, együttműködési tesztek. Eli természetesen ma is sikeresen beakadt egy lebegő kapuba, és persze mindenki nevetett rajta (ő maga a leghangosabban). De amikor az egyik kiképző tiszt belépett a terembe, minden elcsendesedett.
– A kiképzés pénteken véget ér. Hétfőn ugrás lesz. Valódi. – mondta, és közben végig bennünket figyelt.
Abban a pillanatban mintha megállt volna az idő. Senki nem mert megszólalni. Csak Eli suttogta halkan:
– Ez most komoly?
Komoly volt.
Délután a folyosókon mindenki erről beszélt. Hova ugrunk először? Milyen messzire? Csak pár perc lesz, vagy órákat töltünk a múltban? Mi történik, ha valami rosszul sül el? A kérdések záporoztak, de válaszokat senki sem kapott.
Most este, miközben írok, az ablakomon túl a város fényei ragyognak, és azon gondolkodom: péntekig tényleg elég lesz a felkészülés? Készen lehet állni egy ilyen kalandra? Egyáltalán… lehetséges felkészülni az ismeretlenre?
Akárhogy is, a visszaszámlálás elindult. Hétfőn meg fog történni. És én ott leszek.
