Visszaszámlálás az iskolapadból (4.)
3045.08.14
Ma az iskolában minden a jövő heti kiképzésről szólt. Nem is kellett volna mondaniuk, hogy közeleg – a folyosón minden második mondatban elhangzott az „űrutazás” szó. Eli a szünetben szinte berohant hozzám, és már megint kérdésekkel bombázott:
– Szerinted milyen lesz az első nap? Lesznek szimulátorok? Kell majd űrruhát felpróbálni? Lesz nullgravitációs gyakorlat?
És tudod mit? Fogalmam sincs.
Én is tele vagyok kérdésekkel. Mit kell majd tudnunk az űrhajóról? Lesz elméleti vizsga, vagy csak gyakorlat? Kapunk majd saját fülkéket az útra, vagy mind egy közös térben utazunk? Lesz valaha olyan pillanat, hogy azt mondjuk: „Most már készen állunk”?
Az órákon próbáltam figyelni, de a gondolataim folyton elkalandoztak. A tanár éppen a Mars terraformálásáról beszélt, de én azon jártattam az agyam, hogy vajon mi lesz az első célállomásunk. Egy közeli űrállomás? Vagy egy másik bolygó? És vajon lesz időnk ott körülnézni, vagy minden perc szigorúan be lesz osztva?
Eli szerint a kiképzők majd titokban tesztelik is a bátorságunkat. Hogy hogyan? Azt nem árulta el, de gyanítom, hogy még ő sem tudja.
Most este az ablaknál állva a csillagokat nézem, és arra gondolok, hogy egy hét múlva talán egy közülük lesz a célunk. De melyik? És mi vár majd ránk odakint?
