🚀 Visszaszámlálás a csillagokig (4.)

Ma az egész iskola úgy zsongott, mintha már most egy űrkikötőben lennénk. Bármerre mentem, minden beszélgetésből kihallatszott az "űrutazás" szó. Az is vicces, hogy senki sem tud pontos részleteket, mégis mindenki próbál okos lenni, és "tuti infókat" osztogatni.

A második szünetben megláttam Lunát, és rögtön rohantam hozzá. Tele voltam kérdésekkel, és nem tudtam magamban tartani:– Szerinted lesz szimulátor? Próbálunk majd űrruhát? Kipróbáljuk a nullgravitációt?A válasza egy mosoly volt és egy vállvonás. Tudom, hogy ő is épp annyira kíváncsi, mint én, csak nem akar találgatni.
Az órákon persze megint nem bírtam figyelni. Amikor a tanár a Mars terraformálásáról magyarázott, én inkább azon agyaltam, hogy vajon mi lesz az első úti célunk. Egy biztonságos űrállomás? Egy újonnan felfedezett bolygó? Vagy valami teljesen váratlan, amire még álmomban sem gondoltam?
Azt mondtam Lunának, hogy szerintem a kiképzők titokban figyelni fognak minket, hogy lássák, mennyire bírjuk a nyomást. Talán apró csapdákat vagy váratlan helyzeteket szúrnak majd közbe… bár be kell vallanom, ezt én is csak találgatom.
Most este, ahogy az ágyamon ülök, és kinézek az ablakon, azon kapom magam, hogy próbálom kitalálni, melyik csillag lehet majd az első célunk. És bár rengeteg kérdésem van, egyre biztosabb vagyok benne, hogy bármire is jutunk, Luna mellett menni fog.