Vissza a ti jövőtökbe – 2030

Hajnali 5 előtt ülök az ablakban. A Kronopod hideg fémje a kezemben, a kijelzőn villog a dátum: 2030. augusztus 16., péntek.

Furcsa érzés. Ti, akik most olvassátok a soraimat, még csak felé haladtok ennek az időnek. Nektek a jövő – nekem a múlt.

Miért pont ide?

Mert a 2030-as évek még elég közel vannak hozzátok ahhoz, hogy elképzelhessétek, de elég távol, hogy minden gyökeresen más legyen. Egy kor, amikor az első nagy változások már mögöttetek lesznek: a városok elektromos zajjal telnek meg, a készpénz végleg eltűnik, a technológia mindent átsző. De vajon mennyire marad emberi a mindennapok ritmusa?

Mit tervezek megnézni?

Egy nagyvárost: önvezető járművek, elektromos buszok és újfajta épületek között.

Egy piacot: érdekel, marad-e helye az alkudozásnak, vagy mindent egy mozdulattal, digitálisan intéznek.

Egy iskolát vagy közösségi teret: hogyan tanulnak a gyerekek, és mennyire segíti őket mesterséges intelligencia.

Egy estét 2030-ban: hogy mit hallgatnak, hol szórakoznak, és miről beszélnek az emberek.

Miért fontos ez?

Amikor a múltba utazom, a részletek mutatják meg, kik voltunk. Most azt szeretném megérteni, hogy a ti jövőtökben mi marad meg az emberi pillanatokból. A mosoly egy padon, a kézfogás egy piacon, a barátok hangos nevetése egy téren.

Ha minden jól megy, délután 5-re visszatérek, és elmondhatom: mit láttam a ti jövőtökben, ami nekem már történelem.