Vissza ’95 nyarára (teljes)

Hajnali 5:00. A kapszula fedélzeti kijelzőjén a dátum már villog: 1995. augusztus 14., szombat. A cél egy forró, nyári hétvége a ’90-es évek közepéről – egy olyan nap, amikor a világ még nem zsebre vágható, és minden élményért menni kell. A hajnal hűvöse még átjárja a ruhám, ahogy kilépek a kabinból, és a város lassan bontakozik ki előttem.

Reggeli nyüzsgés – 5:30–7:00

A főutca ébredezik. A pékség előtt már áll a sor, az ajtón keresztül kiszökik a friss kenyér és kakaós csiga illata. Egy férfi a Trabant csomagtartójából kosarakat pakol, mellette két gyerek játszik egy kék műanyag frizbivel. A járdán egy narancssárga telefonfülke áll – benne egy nő érméket keres a táskájában, miközben a kagylót a vállához szorítja.

A kirakatokban vegyes a felhozatal: Adidas cipő mellett kínai sporttáska, CD-lejátszó mellett VHS-magnó. A boltok fölött rikító színű molinók hirdetik: „Nyári leértékelés – Farmernadrág 1995 Ft”.

A pláza, a csoda – 7:30–9:30

A város szélén egy frissen nyílt bevásárlóközpont áll. A parkoló tele van Zsigulikkal, Lada Samarákkal és néhány új Opel Astrával. Az emberek fotózzák egymást a mozgólépcső előtt – sokan először használják. Egy kisfiú két lépcsőfokot egyszerre próbál venni, miközben az anyja nevetve figyel.

Bent a kirakatok tele vannak színes sportcipőkkel, farmerdzsekikkel, neonpólókkal. A műszaki bolt előtt tömeg gyűlt egy óriási, 29 colos (!) színes tévé előtt, amin épp a Dallas ismétlése megy. A McDonald’s-ban a pultnál hosszú sor áll, az emberek tálcán viszik a Big Mac-et és a szívószálas kólát, a gyerekek pedig a Happy Meal műanyag játékát mutogatják egymásnak.

VHS-kölcsönző – 10:00–11:00

A következő állomás a kölcsönző. A polcokon katonás rendben sorakoznak a kazetták: Die Hard 3, Forrest Gump, Az Oroszlánkirály, Speed, Jurassic Park. A „Új megjelenések” táblán még műanyag fóliában csillognak a borítók.

A pultnál egy srác Jackie Chan-filmet ajánl egy törzsvásárlónak, miközben valaki épp késve hoz vissza egy kazettát – a pénztárgép csilingel, és a „késedelmi díj” kifejezés hallatán mindenki bólint: ilyen ez. Egy sarokban Nintendo-játékokat is lehet bérelni. Két kamasz vitázik rajta, hogy a Super Mario vagy a Mortal Kombat éri-e meg jobban a hétvégére.

Benzinkút – 11:30–12:30

A kút előtt kocsisor: Trabant, Lada, Dacia, és egy friss Renault Megane. A kutas laza mozdulatokkal tölti meg a tankot, közben beszélget az egyik sofőrrel arról, hogy „a benzin ára megint felment”. Bent a shopban hűtőládában üveges Coca-Cola és Sió, a pulton Balaton szelet és Sport szelet. A polcon néhány VHS-film is sorakozik – itt is lehet kölcsönözni.

Szabadtéri koncert előkészületei – 13:00–16:30

A főtéren már délután elkezdődik a készülődés az esti TNT-koncertre. A színpadon hangpróba, a hangszóróból szóló refrént a környék összes padján ülő ember hallgatja. A parkban vattacukor- és pattogatott kukoricaárusok kínálják a portékájukat, a gyerekek szappanbuborékot fújnak.

A környék tele van élettel: farmerdzsekis tinédzserek, virágos ruhás lányok, sportcipős apák. A délutáni napfényben mindenki ráér, nincs rohanás – a beszélgetések hosszúak, a mosolyok őszinték.

Hazatérés – 17:00

Ahogy a nap forrósága kezd alábbhagyni, visszasétálok a kapszulához. A zsebemben három apró emlék: egy plázás papírszatyor, egy Forrest Gump VHS-borító, és egy McDonald’s-os szalvéta kólafolttal.

Pontban 17:00-kor a kapszula ajtaja becsukódik, a motorok mélyen dübörögnek, és a ’95-ös szombat lassan eltűnik mögöttem. De a fejemben még ott a kazetták illata, a vattacukor íze, és a hangpróba refrénje, amit talán soha nem felejtek el.