Vissza ’88 nyarára - teljes beszámoló

Hajnali 5:00. A kapszula ajtaja hangtalanul nyílik, és a reggeli hűvös, enyhén párás levegő betölti a kabint. 1988. augusztus 13., szombat – a dátum a vezérlőpulton, de a valóságban sokkal több annál: illatok, hangok, színek, amiket a jelen már rég elfelejtett.

A város lassan ébredezik. A pékség előtt már kisebb sor áll, a kofák tolós kocsival indulnak a piac felé, a közeli rádióból halk zene szól – talán LGT vagy Neoton. A Trabantok pöfögve fordulnak be a mellékutcákba, a biciklik lánca olajszagú.

Reggel a piacon – 6:00–8:00

A piac szombat reggel is tele van élettel. A zöldséges standokon hatalmas paprikahalmazok, fénylő paradicsomok, kézi mérlegek csilingelnek. Egy idős hölgy lelkesen magyarázza, hogy „most érkezett a reggeli szedés a kertből”.

Árak apró kartonlapokon:

Lecsókolbász: 55 Ft / kg

Uborka: 30 Ft/kg

Házi túró: 60 Ft / kg

A vásárlók vászonszatyorral, biciklivel, kézfogással köszönnek egymásnak. A kofák ismerik a vevőiket, és minden eladás mellé jut egy rövid beszélgetés.

Délelőtt a Balatonon – 9:00–12:00

A piac után buszra szállok, és a Balaton felé indulok. A strand már délelőtt zsúfolt: csíkos napernyők, gyerekek a sekély vízben, vízibiciklik kikötve a parton. A mólón horgászok ülnek, a lábuknál sörösüveg, a kezükben bot.

A hangosbemondó egy veszprémi rendezvényt hirdet, miközben a háttérben a Neoton Família – Nyár van szól. Lángosillat keveredik a naptej aromájával. A parton egy fiú jégkrémet eszik, de több kerül az arcára, mint a szájába – az anyja csak mosolyog rajta.

Délután a presszóban – 13:00–15:00

Egy kisvárosi presszóba ülök be. A pult mögött fehér inges pincér, a kávé üvegpohárban érkezik, mellette kockacukor. A falon fekete-fehér fotók régi helyi rendezvényekről.

Az asztaloknál férfiak sakkoznak, mások újságot olvasnak. Egy fiatal pár képeslapot ír a „pesti rokonoknak”, a szöveget gondosan, kerek betűkkel vetik papírra.

Utolsó óra – 16:00–17:00

A visszaindulás előtt még egyszer végigsétálok a főtéren. A piac már bontás alatt, a nap még magasan jár, de a forróság ellenére sokan a padokon beszélgetnek. Egy árnyékos sarokban egy idős bácsi harmonikázik – mellette nyitott kalapban pár forint hever.

A kapszula felé sétálva zsebemben érzem a nap emlékeit:

Egy piacról hozott karton árjelzőt.

Egy üres Sió üvegét.

Egy presszóban kapott papír szalvétát, rajta kávéfolttal.

Pontban 17:00-kor a kapszula ajtaja bezárul. A ’88-as szombati nap képei még ott vibrálnak előttem: a piac zsibongása, a Balaton víztükre, a presszó halk moraja. A jelen hideg fényei között egy pillanatra még hallani vélem a Nyár van refrénjét.