Vissza ’88 nyarára – Szombati forgatag

Pár perccel hajnali 5 előtt ülök a kapszula vezérlőpultjánál. A koordináták beállítva: 1988. augusztus 13., szombat – egy nyári hétvége, amikor minden és mindenki mozgásban van. A hétköznapok lassú ritmusa ilyenkor felpörög: piacok, nyaralók, Balaton, és estére a kultúrház fényei.

Miért pont ide?

Mert a szombat a nyolcvanas években is különleges nap volt. Nem csak a bevásárlásról és a piaci körsétáról szólt, hanem arról, hogy mindenki kimozdult: a nyaralók megteltek, a part zsúfolt lett, a kisváros főterén pedig alig lehetett lépni. A levegőben keveredett a friss kenyér, a lángos és a nyári por illata.

Mit fogok megnézni?

Vidéki piac reggel: kofák hangos kiabálással kínálják az árut, kézi mérleg csilingel, gyerekek kukucskálnak a zöldségkupac mögül. Vásárlók mindenféle tányérsapkában és lenvászon ruhában, kezükben kosárral.

Balaton délelőtt: csíkos napernyők erdeje, vízibiciklik a parton, a mólón napozó emberek és fagylaltos kocsik csilingelése. A távolban kajakosok és szörfdeszkások próbálnak egyensúlyozni.

Presszó délután: kávé üvegpohárban, hideg szörp, apró csészés cappuccino. Asztaloknál újságot olvasó férfiak, képeslapot író nők.

Esti kultúrház bál: zenekar élőben játszik, a parketten párok forognak. Söröskorsók koppannak, és a szünetben a pultnál hatalmas sor áll.

Mit viszek magammal?

Jegyzetfüzet a látott apróságoknak.

Egy filmes fényképezőgép a pillanatok megörökítésére.

Pár száz forintnyi korabeli apró a büféhez és egy-két emlék beszerzéséhez.

Mit remélek?

Hogy elkapom a nyári szombat igazi ízét: azt a kavargó, mégis családias forgatagot, amit ma már csak régi fotókról ismerünk. A piac zsibongását, a vízpart zsúfolt csendjét, és a kultúrház esti táncának felszabadult hangulatát.

Ha minden jól megy, este visszatérek – talán egy Sió üdítővel, egy piacról hozott újsággal, és egy kultúrházi belépővel a zsebemben.