Vissza 2003 nyarára (teljes) – Egy nap a digitális küszöbön

A Kronopod halk pittyenése megtörte a hajnali csendet. A tenyeremben ott feküdt a mattfém, szappantartó méretű időugró eszköz, kijelzőjén zölden villogott: 2003. augusztus 15., péntek. Egyetlen gombnyomás, és a jelen vibráló neonfényei helyett a múlt napsárga reggelében álltam.

A levegő meleg, kissé párás volt, tele apró, ismerős illatokkal: frissen főtt kávé egy teraszos presszóból, dohányfüst egy járókelő cigarettájából, és valahol egy pékség meleg kiflije. A járdán harmat csillogott, a Sláger Rádióból Robbie Williams Feel-je szólt, és a város épp ébredezett.

5:30–7:30 – Internetkávézó és első benyomások

Első állomásom egy kis internetkávézó volt. A kirakatban filctollal írt tábla: „Internetezés – 200 Ft/óra”. Bent sorban álltak a kék műanyag székek és a CRT-monitoros gépek. A képernyőkön Windows XP, a lassan úszkáló logó kék fénnyel vonta be a falat.

Három asztallal arrébb két srác Counter-Strike LAN meccset játszott, fülükön nagyméretű, szivacspárnás fejhallgató. Egy lány a Hotmail fiókját böngészte, miközben az MSN Messenger ablakban felvillant: „szia, itt vagy?”. A sarokban valaki lassú tintasugaras nyomtatón repülőjegy-foglalást nyomtatott.

8:00–10:30 – Tesco, a „nyugati” világ kapuja

A város szélén magasodott a Tesco. Bent a polcokon a régi és új kor találkozott: Kinder Bueno és Milka mellett ott állt a Sport szelet és a Boci tábla. A hűtőben ekkor még újdonságnak számító energiaitalok – Red Bull és Burn – sorakoztak, mellettük kancsós tej a régi zöld kupakos üvegben.

A pénztáraknál a pénztárosok gyors mozdulatokkal olvasták be a vonalkódokat, a legtöbb vásárló készpénzzel fizetett. Bankkártyát alig láttam – bőrtárcák nyíltak, cipzárak recsegtek.

11:00–12:00 – Lemezbolt, a zene szentélye

A belvárosban, egy árnyékos utcában kis lemezbolt rejtőzött. A bejárat felett harang csilingelt, belül a falak mentén CD-k és kazetták sorakoztak. A pult mögött a tulaj a friss szállítmányt pakolta: Linkin Park, Eminem, Britney Spears, valamint hazai kedvencek – Hip Hop Boyz, Republic, Ákos.

A sarokban négy fejhallgató lógott, mindegyik egy lejátszóhoz csatlakoztatva. Egy fiatal srác újra és újra meghallgatta a Zanzibar – Nem vagyok tökéletes albumot. A Kronopod a kabátzsebemben pihent, de néha rápillantottam – az időt mindig szem előtt kell tartani.

12:30–14:00 – Ebéd és utcai élet

A főtéren apró gyorsétterem kínált hamburgert, hot dogot és lángost. A pult mögött piros kötényes hölgy dolgozott, a rádióból Avril Lavigne – Complicated szólt. A teraszon ülők nevetgéltek, cigarettáztak, és a legtöbb asztalon ott hevert egy kék háttérvilágítású Nokia. Az SMS pötyögése és az asztal alatti titkos kézfogások egyforma természetességgel illettek a képbe.

14:15–16:00 – Koncert előtti hangulat

A főtéren már délután készülődtek az esti Magna Cum Laude koncertre. A színpadon hangpróba, a technikusok kábeleket tekertek, a gyerekek a kordon mellett kíváncsiskodtak. A levegő tele volt pattogatott kukorica és vattacukor illattal. Egy árus műanyag világító pálcákat árult, amiket a gyerekek azonnal szétcsavaroztak, hogy lássák, mi világít bennük.

16:00–17:00 – Utolsó pillanatok és hazatérés

Mielőtt visszaindultam, végigsétáltam még egyszer a főutcán. Az internetkávézó előtt egy fiú a telefonján egyeztetett: „Gyertek, bent vagyok a CS-ben!”. A lemezbolt kirakatában új tábla: „Új! Linkin Park – Meteora”. A Tesco parkolójában családok pakoltak a csomagtartóba.

A zsebemben három apróság lapult: egy koncertjegy, egy frissen vásárolt CD, és egy cetlire írt MSN-cím. A Kronopod kijelzőjén lassan visszaszámolt a másodpercmutató – pontosan 17:00-kor megnyomtam a gombot. A világ egy pillanatra elnémult, majd a jelen fény- és zajvilága ölelt körbe.

Ma este, amikor becsukom a szemem, újra hallani fogom a 2003-as nyár lassabb, emberibb ritmusát.