Vissza 2003 nyarára

Hajnali 5 előtt állok a lakásom erkélyén, a város még alszik. A kezemben ott a kis, szappantartó méretű időugró eszköz – a fémházán a kijelzőn már villog a dátum: 2003. augusztus 15., péntek. Egyetlen gombnyomás, és a mai hajnalból egy húsz évvel ezelőtti nyári napba lépek át.

Miért pont ide?

2003 nyara az átmenet éve volt. A világ már digitálisabb, de még nem vált teljesen online-létezéssé. A mobiltelefonok minden zsebben ott lapultak, de még gombosak voltak, monokróm kijelzővel, és az SMS volt a csúcs. Az mp3-lejátszók kezdték kiszorítani a Discmaneket, de a táskákban még mindig ott zötyögött a CD-tartó tok.

Mit tervezek megnézni?

Internetkávézót, ahol egyszerre megy az MSN Messenger, a Hotmail és a Counter-Strike LAN meccs.

Tesco-hipermarketet, ahol egymás mellett van a Kinder Bueno, a Sport szelet és a friss import energiaitalok.

Péntek esti főtéri koncertet, ahol talán a Zanzibar vagy a Magna Cum Laude játssza a nyár slágereit.

Lemezboltot, ahol még kapható audiokazetta, friss CD és poszter a kedvenc zenekarokról.

Mit remélek?

Hogy elkapom annak a kornak a hangulatát, amikor a zene kiválasztása egy fizikai mozdulat volt, a találkozók időpontját előre megbeszélték és betartották, és ha valaki késett, nem egy üzenetben, hanem a helyszínen derült ki.

Ma délután 5-re visszatérek – talán egy koncertjeggyel, egy frissen vásárolt CD-vel és egy cetlire írt MSN-címmel a zsebemben.