Tűzijáték és visszaszámlálás (6.)
3045.08.21
Tegnap nem írtam, de most van jó okom rá: augusztus 20. Ünnep volt. A város teljesen más ilyenkor – fények, zene, zászlók, és persze a tűzijáték, ami olyan volt, mintha az egész égbolt lángolna. Eli persze végig izgága volt, a legjobb helyet kereste, ahonnan látni lehet mindent. Sikerült is találnia… igaz, közben majdnem fellökte a hotdogárust. De a végén tényleg tökéletes kilátásunk volt, és én csak álltam ott, és arra gondoltam: egyszer mi is fénycsík leszünk az égen.
Ma pedig visszatért minden a szokásos kerékvágásba: iskola, órák, tanárok… de senki sem tud igazán figyelni. Mindenki ugyanazt suttogja: „Már csak egy hét, és indul a kiképzés.”
Én is ezen kattogok. Lesz szimulátor? Igazi űrruha-próba? Vagy először csak előadások? Vajon tényleg lehet erre késznek lenni?
Tegnap az ünnep alatt a város együtt lélegzett, ma pedig a folyosók tele vannak izgatottsággal. Az érzés ugyanaz: valami nagy dolog előtt állunk. Csak most nem egy ünnep, hanem a saját utunk kezdete vár ránk.
