Reggeli séta Solaris Bay-ben

A mai napot nem a színházban vagy a forgatáson kezdtem, hanem egy csendes sétával a város ébredő utcáin. Reggel Solaris Bay mindig más arcát mutatja: a lebegő platformokat lassan beborítja a felkelő nap fénye, az óceán aranyszínben csillog, és a város mintha egyetlen nagy sóhajjal kelne életre.

Az utcákon ilyenkor még kevés ember jár. A boltok frissen nyílnak, a kávézók illata betölti a teret, és a drónok halk zümmögése keveredik a sirályok hangjával. Egy pillanatra megálltam egy hídon, amely alatt a tenger hullámai áttetsző üvegfelületeken tükröződtek vissza. Mintha egyszerre látnám az eget és a mélységet.

Egy kedves árus kínált frissen sült péksüteményt – holografikus csomagolás nélkül, csak egyszerűen, kézbe adva. Elfogadtam tőle, és úgy éreztem, hogy a reggel minden íze benne van abban az egy falatban.

Ahogy tovább sétáltam, azon kaptam magam, hogy mosolygok. A reggeli csend és a város lassú ébredése mindig emlékeztet arra, hogy a legnagyobb csoda nem a reflektorok fénye vagy a holografikus színpad – hanem ezek a hétköznapi, apró pillanatok.