„Egy nap a jövőben, amit nem felejtek el”
Max Orion naplója – 2304. augusztus 12., Budapest, Magyarország
"Egy nap a jövőben, amit nem felejtek el"
04:55 – Kronosz Kapu, indulás előtt
A hideg hajnal ellenére már izgatottan állok a kapu előtt. Tudom, hogy mindössze 12 órám van a 23. századi Magyarországon. Hajnal 5-től délután 5-ig – ennyi időt engedélyez a kronosz-időkvóta, mielőtt az időáramlás elkezdene veszélyesen hullámozni.
05:00 – Érkezés a 23. századi Budapestre
A Margit-sziget lebegő változata fogad, amit azonnal körbeleng a hajnalpír és a fesztivál utolsó éjjeli fényshow-ja. A Duna fölött áttetsző hidak ragyognak, és a víz felett lebegő kivetítők lassan váltanak éjszakai programról a reggeli bemelegítő koncertekre.
06:00 – Első kör
Friss kávét kérek egy automatából, ami először a személyes ízlés-adatomat elemzi, majd holografikusan megmutatja, milyen lesz a kávém krémje, mielőtt elkészíti. A fesztivál még csak ébredezik, de a piacrész már tele van. Itt kóstolom meg a "napfelkelte-lángost" – tésztáját energiaporral keverik, hogy egész nap bírja a táncoló közönség.
08:30 – Első interjúk
Max Orion: Sziasztok! Mióta vagytok itt?
Nóra (27): Már tegnap délben megérkeztünk. A Fényhíd Fesztivál alatt egyszerűen nem alszunk – a programok 48 órán át mennek.
Bence (29): Én főleg a reggeli akusztikus fellépéseket szeretem. Képzeld, tegnap egy AI és egy élő zenekar improvizált együtt!
10:00 – Találkozás a fellépőkkel
Max Orion: László, ma este a Quantum Puli zárja a fesztivált. Hogy készültök?
László (frontember): Különleges show lesz. A közönség gondolatait élőben alakítjuk zenévé – egy "kollektív dallamot" fogtok hallani.
12:00 – Ebédidő
Ebédre "Hologulyást" kérek, ami fényből készült húsdarabokkal játszik, de minden ízében valós. Mellette igazi magyar kovászos kenyér – nanorészecskékkel megerősítve, hogy sosem száradjon ki.
14:00 – Csúcspont: napközbeni fényshow
A Duna felett óriási holografikus turul madár száll, alatta vízpermetből formált történelmi jelenetek peregnek – Szent István koronázásától egészen a 2300-as évek űrexpedícióiig. A közönség egyszerre sír és nevet – a magyar identitás itt nem múzeumi tárgy, hanem élő, lüktető élmény.
16:30 – Búcsú
Még egy gyors kör a fesztiválpiacon, veszek egy 23. századi "időkulcs" nyakláncot emlékbe. Tudom, hogy 5-kor el kell indulnom.
17:00 – Visszatérés
A Kronosz Kapu fénye körbezár, és újra a saját koromban vagyok. De a fejemben még mindig szól a Quantum Puli jövőbeli dallama, és az orromban ott a hologulyás illata.