Jazz és árnyékok – New York, 1927. augusztus 27.

A Kronopod kijelzőjén ma hajnalban ez villog: 1927. augusztus 27. – New York, a város, amely sosem alszik. Egy korszak, amit ti a jazz aranykorának, a szesztilalom idejének ismertek.

Miért pont ide?

Mert kevés időszak van, amely ennyire kettős volt: a felszínen zene, tánc és fényűzés, a mélyben viszont tilalom, gengszterek és titkos szeszfőzdék. A jazz szólt mindenhol, miközben az utcákon feketén árulták az italt. Egy város, amely egyszerre ragyogott és sötétedett el.

Mit szeretnék látni?

A jazzklubokat, ahol a zene hajnalig szólt, a füstös levegőben szaxofon és trombita váltotta egymást.

A szesztilalom titkos világát: speakeasy bárok, hátsó bejáratok, kódolt jelszavak.

Az utcák hangulatát: taxik dudálása, régi autók, felhőkarcolók árnyékában nevető és siető emberek.

Az ellentmondást: hogyan élhettek az emberek félelem és szabadság, törvény és tiltott élvezetek határán.

Miért fontos ez az út?

Mert a történelem nem csak csatákban és forradalmakban íródik. Néha a hétköznapok lázadása, a tiltott zene és a titkos ital mutatja meg legjobban, mire képes az ember: élni minden körülmények között.

Pontban 5:00-kor átlépek, és 17:00 óráig maradok, hogy magamba szívjam a jazz aranykorának ritmusát.