Iskolacsengő és MyVIP – Budapest, 2010. szeptember 1. (Teljes)

Amikor ma hajnalban kiléptem a kapuból, a Kronopod kijelzőjén ez állt: 2010. szeptember 1., szerda. Egy nap, amely elsőre hétköznapinak tűnhet – hiszen iskolakezdés volt Magyarországon. De ahogy körbenéztem Budapesten, rájöttem: ez a korszak még tele volt különös átmenetekkel.

Hajnal – az első nap izgalma

Az iskolák környékén már kora reggel gyerekek gyülekeztek hátizsákokkal, szülők kísérték őket, a tanárok pedig az ajtóban fogadták az osztályokat. Voltak elsősök, akik bizonytalanul szorították anyjuk kezét, és voltak kamaszok, akik unottan cipeltek egy kupac új füzetet és tankönyvet.

Egy anyuka így szólt a lányához:

– „Figyelj csak, most kezdődik a nagybetűs élet!”

A kislány azonban inkább az új tolltartóját mutogatta a barátnőinek. A szorongás és az izgalom keveréke lengte be az udvart.

Délelőtt – politika és gazdaság a háttérben

2010 Magyarországán új kormány kezdte a munkát. A rádiókból és a boltok újságos standjairól a politika szólt: mindenki a válság utáni talpra állásról beszélt. Az emberek érezhetően szorosabban fogták a pénzt, de közben volt valami remény is a levegőben – hogy „most talán jobb lesz”.

Egy újságos bódénál hallottam, ahogy egy férfi megjegyzi:

– „Tudja, én már nem hiszek a politikában, de bízom benne, hogy a gyerekeim jobb jövőt kapnak.”

A nő, aki mellette állt, csak bólintott, kezében egy napilappal, amely az új adótervekről írt.

Délután – média és online világ

A televíziókban reggeli műsorok és híradók váltották egymást, a lapok tele voltak politikával, gazdasággal és bulvárral. De a fiatalok már máshol éltek: a telefonjaikon és a számítógépeiken.

Nem mindenkinél volt még okostelefon – sok diák kezében régi, nyomógombos Nokia vagy Sony Ericsson lapult. SMS-t pötyögtek, vagy zenét hallgattak rajta. Az interneten a MyVIP és az iWiW volt a menő, MSN-en beszélgettek, és csak néhány úttörő mutogatta az első iPhone-t.

Egy kamasz fiú büszkén mondta a barátjának:

– „Fent vagyok MyVIP-en, 300 ismerősöm van!”

– „Az semmi, nekem 500!” – vágta rá a másik nevetve.

Láttam rajtuk azt a világot, ami már nem a régi offline közösségekről, de még nem is a mai, mindent eluraló közösségi médiáról szólt.

Hazatérés

Ahogy közeledett a délután 5 óra, a város visszatért a hétköznapi ritmusához. A diákok az első nap élményeivel ballagtak haza, szatyrokban az új tankönyvekkel, a szülők pedig sóhajtva indultak vissza dolgozni. A szerdai kezdés különös hangulatot adott: nem egy teljes hét indult, hanem egy félig törött ritmus, amely egyszerre volt könnyebbség és nehézség.

A Kronopod rezdült a kezemben. Még egyszer körbenéztem: a papírújságok, a régi telefonok, az iskolák kapujában várakozó szülők és a MyVIP-re vágyó diákok világa lassan halványulni kezdett. Visszaléptem a kapuba, és 3045 fényei újra körém borultak.

2010. szeptember 1. emlékeztetett arra, hogy a történelem nem mindig nagy eseményekben íródik – néha egy tanév első napjában, egy iskolacsengőben, vagy egy online üzenetben él tovább.