Három nap a startig(7.)
3045.08.22
Ma reggel, ahogy beléptem az iskolába, minden egyes lépésnél úgy éreztem, mintha visszaszámolna valami a fejemben: öt nap… négy nap… három nap… Hétfőn kezdődik a kiképzés, és ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A folyosón mindenki más csak kérdezget, találgat, spekulál: „Mi lesz az első próba?”, „Kapnak külön kabint?”, „Milyen lesz a szimulátor?” Én persze próbálok úgy tenni, mintha nem izgatna ennyire, de belül pörög az agyam.
A szünetben rávágtam Lunának:
– Szerintem az első órán kikapcsolják a gravitációt, csak hogy jól megvicceljenek minket.
Ő felvonta a szemöldökét, de láttam rajta, hogy azóta is ezen gondolkodik. (Őszintén szólva én is.)
Az órák? Fölöslegeseknek tűntek. Nem a tanár hibája, de ki tud most már bármi másra figyelni? A fejem tele van kérdésekkel: milyen lesz az első nap? Mit várnak tőlünk? És ami a legfontosabb… vajon tényleg fel vagyunk készülve?
Ma este, ahogy hazafelé sétáltam és az eget bámultam, azon kaptam magam, hogy már nem a tűzijáték színes fényeit képzelem oda, hanem az űrhajók fénycsíkjait. És valahogy tudom: pár nap múlva mi is egy ilyen csíkot húzunk majd az égen.
