Ezer év ünnepe – Budapest, 1896. augusztus 25.

A Kronopod kijelzőjén ma hajnalban ez villog: 1896. augusztus 25. Egy nap, amely a múltban a dicsőségről, a nemzeti büszkeségről és az új kezdetekről szólt. A magyar állam fennállásának 1000. évfordulója – a millenniumi ünnepségek ideje.

Mert ritkán látni egy nemzetet így ünnepelni. A századforduló előtt álló Budapest a Monarchia ékköve volt: új sugárutak, villamosok, kávéházak és persze a nagyszabású kiállítások a Városligetben. Ez volt az időszak, amikor Magyarország meg akarta mutatni Európának, hogy ezer év után is itt van, erős és virágzó.

A Városligeti Országos Kiállítást, ahol a magyar történelem és ipar legjava sorakozott.

A földalatti vasutat, amely akkoriban a világ egyik csodájának számított.

A felvonulásokat és vásárokat, ahol elegáns hölgyek, cilinderes urak és egyszerű falusiak egyaránt együtt ünnepeltek.

A Hősök terét, amely akkoriban épp csak született, de már a nemzeti büszkeség jelképévé vált.

Mert nemcsak a háborúkból és tragédiákból áll a múlt. Vannak pillanatok, amikor egy nemzet közösen ünnepel, és a remény, a jövőbe vetett hit tölti meg az utcákat. 1896 ilyen év volt: az ezeréves múlt és a modern jövő találkozása.

Pontban 5:00-kor átlépek, és egészen 17:00 óráig maradok, hogy átéljem, milyen volt a millenniumi ünnepségek színes forgataga.