Élet a Ceres Delta kolónián
3045.08.14
Szerző: Lia Vortex
Amikor az ember meghallja a „kolónia” szót, talán rideg, fémes folyosókra és szigorú napi rutinra gondol. A Ceres Delta azonban rácáfol minden ilyen elképzelésre. Ez a törpebolygó egyik legnagyobb települése, több mint 42.000 lakossal – és legalább ugyanennyi történettel.
Már az érkezéskor lenyűgözött a látvány: üvegkupolák alatt zöldellő parkok, mesterséges vízesések, és apró drónok, amik csendben szállítják a friss termést a piacokra. A kolónia központjában található az „Időkapu tér”, ahol a fő óratorony egyszerre mutatja a Ceres helyi idejét, a Föld óráit és a Mars-szinkronizált időt is – csak hogy senki ne felejtse el, honnan jött vagy hova tart.
Az itt élők különös keveréke a felfedezőknek, mérnököknek és művészeknek. Egyik interjúalanyom, Amina Sol, egy fiatal szobrász, aki helyi jégből készít galaxis-mintás szobrokat, amik lassan, hónapok alatt olvadnak el a kupola páratartalmától. „Ez itt a mulandóság művészete” – mondta mosolyogva.
A közösség összetartó. Esténként a főtérre gyűlnek, ahol holografikus vetítéseken mutatják be az új felfedezéseket, és a gyerekek – akik már itt születtek – alig ismerik a Föld fogalmát. Ők a „csillagközi generáció”, akiknek a normális az, hogy az égbolton nem egy, hanem több Nap és bolygó ragyog.
A Ceres Delta kolónia számomra bebizonyította: az ember bárhol képes otthont teremteni – még egy hideg, szürke törpebolygón is, ha van benne elég bátorság, kreativitás és egy jó adag humorérzék.
Lia voltam, jelentkezem a következő állomásról – talán a Neptunusz holdjairól. Ki tudja? 🌌
