Egy nap egy középkori vásárban
Szerző: Max Orion
05:00 – Érkezés a városkapunál
A hajnali fényekben léptem át a Kronosz Kapun, és egy középkori város szélén találtam magam. A falakon őrök álltak, lándzsával, a kapun túl már ébredezett a piactér. A levegő hideg volt, füst és istállószag keveredett a friss kenyér illatával.
08:00 – A vásár nyitánya
Mire a nap magasan járt, a tér megtelt. Sátrak sora, kiabáló árusok, színes posztók, fűszerek illata. Egy kofánál datolyát kóstoltam, aki azt mondta, karaván hozta messzi keletről. Mellettem lovakat árultak, kicsit odébb egy kovács szikrát hányt kalapácsával.
11:00 – Lovagi torna
Délelőtt a város szélén kezdetét vette a torna. Páncélok csörögtek, a lovak patái port vertek fel. A nézők ujjongtak, gyerekek ugráltak a tömegben. Egy mellettem álló asszony így szólt:
– Ha a férjem ilyen lenne, nem kéne félnem a jövőtől.
A szemében egyszerre volt csodálat és keserűség.
13:00 – Ebéd a piactéren
Egy kőpadra telepedtem egy tál gőzölgő húsos kásával. Mellém ült egy kereskedő, aki Lübeckből jött. Sóval és borral kereskedett, és arról beszélt, hogy délen már hírek járnak egy „fekete betegségről”. Hallgatva rá tudtam: a történelem legsötétebb fejezete épp közeledik.
15:00 – A délutáni forgatag
A vásár délutánra még zajosabb lett. Művészek, mutatványosok léptek fel, egy medvét láncon vezettek körbe, gyerekek kiáltoztak. Egy fiatal lány kenyeret kínált, megkérdezte, messziről jöttem-e. Csak annyit mondtam: „Olyan messziről, amilyenről nem is hinnéd.”
16:30 – Búcsú
Már a Kronosz Kapu felé siettem, amikor még egyszer visszanéztem a vásárra. A fáklyák lassan fellobbantak, a tömeg nevetett, énekelt, élt. Tudtam, hogy számukra ez egy átlagos nap volt – számomra viszont egy ablak a múltba, amit sosem felejtek.
17:00 – Visszatérés
A Kapu fénye bezárult, és újra 3045-ben álltam. De a fülemben még mindig ott volt a lovak patáinak dobbanása, és az emberek zsivaja, akik nem tudták, milyen sors vár rájuk.
