Egy hétvége a csillagok nélkül (majdnem) (8.)

Ma végre hétvége volt. Nem suli, nem tanárok, nem dolgozatok – csak mi, barátok. Délelőtt összejöttünk páran, Eli is ott volt persze, és egy parkban lógtunk. Futottunk egy kicsit (ő persze versenyt akart), aztán inkább csak leültünk a fűbe beszélgetni.

 

Érdekes, hogy bár próbáltunk "normális" témákról beszélni – filmek, játékok, a suli legújabb pletykái –, valahogy mindig visszakanyarodtunk a kiképzéshez. Mindenki tele van kérdésekkel. Mi vár ránk? Lesz időnk aludni? Vagy állandó edzés és szimuláció lesz?
A legjobb pillanat az volt, amikor Eli megpróbálta lerajzolni, hogy szerinte milyen lesz az űrruha. Olyan lett, mintha egy szuperhős-kosztüm és egy szkafander keresztezése lenne. A végén mindannyian nevettünk rajta, de titokban remélem, tényleg ilyen menő lesz.

Most este a szobámban ülök, és azon gondolkodom, milyen furcsa: próbálunk "átlagos" hétvégét élni, de közben mindannyian tudjuk, hogy ez az utolsók egyike. Egy hét múlva már nem a parkban leszünk együtt, hanem a kiképzőteremben. És bár félek egy kicsit, ma megtanultam, hogy amíg együtt vagyunk, bármit kibírunk.