Az utolsó hétvége a parkban (8.)
3045.08.23
Végre hétvége. Nem suli, nem tanárok, nem dolgozatok… csak szabadidő. Délelőtt összejöttünk páran a parkban, és úgy tettünk, mintha minden normális lenne. Futottunk egy kicsit – természetesen versenyt akartam, mert hát mi más lenne izgalmasabb? –, de a végén inkább csak leheveredtünk a fűbe és beszélgettünk.
A témáink között ott volt minden: filmek, játékok, pletykák… de valahogy mindig visszakanyarodtunk a kiképzéshez. Mintha bármilyen beszélgetés közepén hirtelen felbukkanna az a szó: „űrutazás”.
És persze rögtön jöttek a kérdések: mennyit fogunk edzeni? Kapunk-e szimulátorokat? Vagy lesz olyan nap, amikor aludni sem hagynak?
A legjobb rész az volt, amikor elővettem a holo-táblámat, és lerajzoltam, hogy szerintem milyen lesz az űrruhánk. Valami szuperhős-jelmez és szkafander keveréke lett belőle… én komolyan menőnek láttam, de a többiek persze végigröhögték. Nem baj, titokban remélem, tényleg ilyen vagány lesz.
Ahogy most este a szobámban ülök, azon gondolkodom: próbálunk átlagos hétvégét élni, de mind tudjuk, hogy ez az utolsók egyike. Egy hét múlva már nem a parkban fogunk üldögélni, hanem a kiképzőteremben.
És bármilyen kemény is lesz, úgy érzem, hogy ha Lunával és a többiekkel együtt csináljuk, akkor tényleg mindent kibírunk.
