Az éjszaka, amikor a csillagok majdnem leesett wifi-jelnek tűntek
3045.08.19
Szerző: Lia Vortex
Ma este végre kipróbáltam azt, amit minden űrutazó titokban vár: egy teljes éjszakai megfigyelő túrát a Lunaris Orbital Parkban. Ez egy hatalmas, Föld körüli pályán lebegő ökopark, ahol a látogatók mesterséges erdőkben sétálhatnak, miközben alattuk a bolygó forog.
A séta közben úgy éreztem, mintha egyszerre lennék turistacsoportban és sci-fi filmben: az ösvények felett holografikus „csillagképleírók” villantak fel, amelyek nemcsak megmutatták a csillagokat, de sztorikat is meséltek hozzájuk. Például a Nagy Medvéről: itt azt mesélték, hogy valójában egy űrhajós hűséges háziállata volt. (Elgondolkodtam rajta, vajon mi lesz pár ezer év múlva a mi történeteinkből…)
A legjobb rész mégis az volt, amikor a vezetőnk kikapcsolta a mesterséges fényeket, és mi csak a Föld kék ragyogását láttuk alattunk. Csönd volt. Nem az a kényelmetlen, hanem az a fajta, amitől érzed: tényleg kicsi vagy a világhoz képest, mégis része vagy valami óriásinak.
Aztán persze megszólalt a park központi AI-ja:
„Figyelmeztetés: gyenge wifi-jel.”
És mindenki egyszerre kezdett nevetni. Én meg arra gondoltam: lehet, hogy a jövőben sem változik semmi – az ember még a csillagok között is a hálózatra panaszkodik.
Ez volt a mai estém. Lia voltam, és ígérem, legközelebb nem csak nézem az eget… talán fel is szállok közéjük. 🌠
