Az akadálypályától a csillagokig (5.)
3045.08.19
Három nap szünet után újra itt vagyok. Hétvégén sportnapok voltak — pontosabban egy egész sporthétvége. Ezért nem volt napló, és ezért maradtak el a cikkek is az oldalon. Mindenki kint volt a pályán: futás, csapatversenyek, ügyességi akadályok. Lia és Byte csak figyelték az eseményeket, jegyzeteltek, a többiek viszont mind beszálltak.
Én is. Bár bevallom, nem vagyok egy született atlétika-bajnok. Az akadálypályán például majdnem hasra estem, de valahogy átvergődtem rajta. A végén még nevettem is magamon. Eli persze nagy hanggal szurkolt — azt hiszem, abban tényleg verhetetlen.
Most viszont újra suli. A folyosón minden második mondat az űrutazási kiképzésről szól, ami jövő héten indul. És ahogy ülök a padban, folyton azon kattogok: vajon tényleg készen állunk? Mi vár majd ránk az első napon? Lesz szimulátor? Lesz igazi űrruha-próba? És mi van, ha valamit elrontunk?
A sporthétvége megtanított egy dolgot: ha el is esel, fel lehet állni. Talán ez lesz a legfontosabb szabály az előttünk álló úton.
