Amikor a csillagok hallgatnak, mi tanulunk meg figyelni
3045.08.28
Szerző: Lia Vortex
Vannak napok, amikor az ember rohan. Ülések, feladatok, küldetések, újabb és újabb hírek. És vannak esték, amikor egyszerűen megállsz, kinézel az üvegkupolán át az égre… és minden csendes lesz.
Tegnap este a Föld körüli állomás egyik kilátópontján álltam. Alattam a bolygó, felettem a csillagok. Egyszerre éreztem magam végtelenül kicsinek és végtelenül fontosnak. Hiszen minden, amit átélünk, minden apró pillanat, az univerzum történetének része.
Rájöttem, hogy a csillagok nem sürgetnek minket. Nem kérik, hogy gyorsabban dolgozzunk, több dolgot szerezzünk, nagyobbat építsünk. Ők csak ragyognak. És a ragyogásuk emlékeztet arra, hogy néha nekünk is elég egyszerűen csak lenni.
Talán ez a jövő legnagyobb tanítása: a technológia, a városok, a kolóniák mind óriásiak és bonyolultak, de a boldogság mégis apró dolgokban rejlik. Egy korty kávé. Egy barát mosolya. Egy csillagfényes este.
Lia voltam, és legközelebb megmutatom, hogy a jövő hétköznapjai mennyire különlegesek tudnak lenni. 🌌
