A végzet kapujában – Mohács, 1526. augusztus 24.

A Kronopod kijelzőjén egy dátum villog: 1526. augusztus 24.

Egy nap, amelyet a történelem alig jegyez meg, mert két nappal később mindent elborít a vér és a vereség. De nekem pontosan ez a feladatom: nem csak a nagy csatákat, hanem az azt megelőző pillanatokat is megőrizni.

Mert a mohácsi csata nemcsak a magyar történelem fordulópontja, hanem egész Európáé is. Ma még békésebb a tábor, ma még a katonák bíznak benne, hogy esélyük lehet. Ma még van kenyér a sátorban, víz a korsóban, nevetés a tűz körül. De a levegőben ott vibrál valami nyomasztó, amit a jövő ismer: a végzet árnyéka.

A magyar tábort, katonák, nemesek, zsoldosok között, ahogy készülődnek a török ellen.

A parasztokat és falusiakat, akik élelemmel, vízzel segítik a hadat.

A hangulatot, a reményt és a félelmet egyszerre – hogy mit gondoltak azok, akik még nem tudták, hogy a következő napok megpecsételik az ország sorsát.

Mert a történelem nem csak a csaták napjain íródik, hanem a megelőző reggeleken is. Szeretném megérteni, milyen volt a világ akkor, amikor az emberek még nem tudták, hogy épp a végzet kapujában állnak.

Pontban 5:00-kor átlépek, és délután 17:00-ig maradok. Addig megpróbálom magamba szívni mindazt, ami Mohács előtt volt: a félelmet, a reményt, az életet.