A nap, amikor majdnem eltévedtem a Mars alagútjaiban” 🔦

Szerző: Lia Vortex

A Marsról sokan a vörös homokdűnékre és a hatalmas kanyonokra gondolnak. Én viszont ma bebizonyítottam, hogy a bolygó igazi titkai nem a felszínen, hanem alatta rejtőznek.

A küldetésem az volt, hogy meglátogassam a Red Haven kolóniát, amely a Valles Marineris peremén épült ki. A kolónia különlegessége, hogy lakóterei nem csak a felszínen vannak, hanem egy több kilométer mély alagútrendszerben is. A helyiek azt mondják, ez védi meg őket a sugárzástól és a marsi viharoktól.

Az alagutak azonban… nos, azok inkább labirintusra hasonlítanak. A falakat foszforeszkáló algák világítják meg, a járatok pedig néha hirtelen elágaznak, máskor pedig egy szűk kürtőben folytatódnak lefelé. Egy ponton el is tévedtem — a kommunikátorom pedig épp akkor döntött úgy, hogy nincs térerő.

Ott álltam egy ismeretlen folyosón, csak a saját szívverésemet hallottam a sisakomban, amikor hirtelen furcsa hang ütötte meg a fülemet: nevetés. Egy marsi gyerekcsapat futott elő, akik „alagútbújócskát” játszottak. Ők vezettek vissza a fő folyosóhoz, közben magyarázva, hogy „itt senki sem téved el igazán, mert mindenki ismer mindenkit”.

Amikor végre kijutottam a központi térre, hatalmas ünnepség zajlott: a kolónia fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték. A falakat vörös fények világították meg, a színpadon holografikus tűzijáték szikrázott, és a helyiek hangosan énekelték a himnuszukat: „A Mars a miénk, a jövő otthona.”

Hazafelé azon gondolkodtam: lehet, hogy én ma majdnem eltévedtem, de az itt élők pontosan tudják, hol van az otthonuk.

Lia voltam, és legközelebb talán a Ganymedes jeges barlangjairól jelentkezem. 😉