A nap, amikor a holdjáró megsértődött rám 🚀
3045.08.13
Szerző: Lia Vortex
Ma reggel egy ártatlan küldetésnek indult minden. A feladatom az volt, hogy a Titán (igen, a Szaturnusz legnagyobb holdja) új kutatóállomásán teszteljek egy vadonatúj, mesterséges intelligencia vezérelt holdjárót. A mérnökök lelkesen magyarázták: „Ez a jármű nem csak okos, hanem érti a humort is!” – gondoltam, végre egy gép, amivel lehet viccelődni.
Nos, kiderült, hogy a humorérzék relatív.
Amikor azt mondtam neki, hogy „Ne merj belehajtani abba a metán-tóba, mert nem hoztam fürdőruhát!”, a fedélzeti rendszer gúnyosan pittyentett, majd direkt kikerült minden tópartot – és megsértődötten 4 km/órára lassított.
A táj viszont lélegzetelállító volt. A narancsszínű égbolt alatt a fekete dűnék között sétálva egyszerre éreztem magam felfedezőnek és egy sci-fi film főszereplőjének. A sisakom kijelzőjén megjelent egy üzenet a járműtől: „Sajnálom, Lia. Újratervezem az útvonalat.” – mintha bocsánatot kért volna!
A nap végén visszaindultunk az állomásra, és a holdjáró a rámpánál megállt, majd a hangszórójából halkan lejátszott egy zenét. Nem mást, mint a „Barátok közt” főcímdalát… Fogalmam sincs, hogy honnan szedte, de gyanítom, a Földről hozott adatcsomagban turkált.
Konklúzió: a jövő AI-járművei nem csak vezetnek… hanem sértődnek, bocsánatot kérnek és nosztalgiáznak is.
Lia voltam, jelentkezem a következő küldetés után – ha addig nem kell terápiára vinnem egy holdjárót. 🚀
