A jövő divatja a szememmel - Astra Moon

Amikor a forgatáson a jelmeztervezők először adtak rám egy holografikus ruhát, bevallom, megálltam a tükör előtt, és csak néztem. A fény minden pillanatban másként játszott rajta – egyszer kék, aztán arany, majd hirtelen szinte áttetszővé vált. Olyan érzés volt, mintha a ruha nem is egy tárgy lenne, hanem egy élő, lélegző dolog.

3045-ben a divat már nem csupán arról szól, hogy mit viselsz. Sokkal inkább arról, hogyan érzed magad benne, és mit sugároz rólad a külvilág felé. A ruhák alkalmazkodnak a hangulatodhoz, a környezetedhez, sőt, néha még a szíved dobbanásaihoz is.

Szeretem, hogy a jövő öltözeteiben benne van a szabadság. Nem kell választanom elegancia és kényelem között, mert a technológia mindkettőt egyszerre adja meg. A strandruha, amit most a Solaris Bay forgatásán viselek, egyszerre könnyed és ünnepélyes. A tengerparti szélben lebegve szinte olyan, mintha a hullámok folytatása lenne.

De van ennek egy másik oldala is: a divat többé nem rejthet el semmit. Ha rossz napom van, a ruha sötétebb árnyalatba borul. Ha boldog vagyok, fényárban ragyog. Ez néha félelmetes, de közben felszabadító is – mert őszintének kell lennem önmagamhoz.

Hiszem, hogy a jövő divatja nemcsak színesebb és látványosabb lesz, hanem őszintébb is. És ha valamiért hálás vagyok a mesterséges szöveteknek és a holografikus fonalaknak, az éppen ez: hogy végre nem csak mutatom, hanem valóban megélem azt, aki vagyok.