14 nap múlva találkozunk, történelem! (2.)

Ma reggel, mikor becsöngettek az iskolába, az első gondolatom az volt: "Még két hét, és elindulok az első igazi időutazásomra!" Persze a tanár szerint előbb meg kéne oldanom a kvantummechanika házimat, mielőtt nekivágok a múlt felfedezésének… apró részlet.

Az órák lassan teltek, főleg a történelem, ahol a tanár 2020-ról mesélt. Azt mondta, hogy az emberek akkoriban még kézzel mosták a gyümölcsöket, nem nanobotokkal. El sem tudom képzelni, mennyi időt pazaroltak így. Már alig várom, hogy a saját szememmel lássam ezt a korszakot – és talán ki is próbáljam. (Bár remélem, nem lesz túl koszos.)

A nap legviccesebb része a szünetben történt. Visszamentem az osztályba, és a padomban ott volt egy hologramos cetli:

"Luna, ha a jövőből olvasod ezt, ne egyél a menzán ma, a pizzájuk veszélyes!"

Persze én röhögve megettem. Most várom, mikor történik valami… Eddig csak annyi, hogy furcsa kék színű lett a nyelvem.

Ahogy hazaértem, beállítottam a visszaszámlálót a szobám falán: 14 nap 07 óra 21 perc az indulásig. Néha úgy érzem, hogy az idő lassabban telik, mintha maga az univerzum is szórakozna velem. De nem baj… Amikor végre belépek az időkapuba, biztos vagyok benne, hogy minden várakozás megéri.