Az elmúlt két napban minden teljesen megváltozott a Kiképzőben. Tegnap, szerdán, a tiszt kimondta azt a mondatot, amitől mindenkinek megállt a levegő a tüdejében:– „A kiképzés pénteken véget ér. Hétfőn ugrás lesz. Valódi.”
Egy pillanatra tényleg lefagyott mindenki. Én reflexből csak annyit suttogtam:– Ez most komoly?Persze, hogy komoly volt. Azóta...

Ma olyan hírt kaptunk, amitől egyszerre lettem eufórikus és libabőrös: péntekig tart a kiképzés… és hétfőn már tényleg ugrunk. Nem holoszimuláció, nem gyakorlóprogram, hanem valódi időutazás.
Reggel minden a megszokott gyakorlattal indult: nullgravitációs lebegés, páros orientációs feladatok, és csapatmunka-tesztek. Persze, hogy sikerült beakadnom...

Ma végre elkezdődött. Napok óta mindenki erről beszélt, és most itt vagyunk: az első nap a Kiképzőben.
Reggel már az indulás különleges volt. Nem a megszokott suli, hanem egy hatalmas üvegkupolás épület a város szélén. Amint beléptünk, holografikus kijelzők lebegtek mindenütt, drónok surrogtak el mellettünk, és egy akkora csillagtérkép fogadott,...

Végre hétvége. Nem suli, nem tanárok, nem dolgozatok… csak szabadidő. Délelőtt összejöttünk páran a parkban, és úgy tettünk, mintha minden normális lenne. Futottunk egy kicsit – természetesen versenyt akartam, mert hát mi más lenne izgalmasabb? –, de a végén inkább csak leheveredtünk a fűbe és beszélgettünk.
A témáink között ott volt minden: filmek,...

Ma reggel, ahogy beléptem az iskolába, minden egyes lépésnél úgy éreztem, mintha visszaszámolna valami a fejemben: öt nap… négy nap… három nap… Hétfőn kezdődik a kiképzés, és ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A folyosón mindenki más csak kérdezget, találgat, spekulál: „Mi lesz az első próba?”, „Kapnak külön kabint?”, „Milyen lesz a...

Tegnap kimaradt a napló, de nem véletlenül. Augusztus 20. volt, és a város olyan fényben úszott, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Zászlók mindenütt, zene a téren, árusok, illatok… és persze a tűzijáték.Én persze nem bírtam nyugton maradni: mindenképp a legjobb helyet akartam megtalálni, ahonnan az egész eget látni lehet. Végül sikerült...

Három nap szünet után újra itt ülök, és bevallom, hiányzott ez az egész naplóírás. A hétvége viszont nem telt unalmasan — sporthétvége volt. És ha van valami, amiben igazán jó vagyok, az a szurkolás.
Persze, azért beszálltam én is pár versenybe. A futásnál még egész jól tartottam magam, de az akadálypályán… nos, ott inkább a többiek szórakoztak...

Ma az egész iskola úgy zsongott, mintha már most egy űrkikötőben lennénk. Bármerre mentem, minden beszélgetésből kihallatszott az "űrutazás" szó. Az is vicces, hogy senki sem tud pontos részleteket, mégis mindenki próbál okos lenni, és "tuti infókat" osztogatni.

Eli naplója – 3045. augusztus 13.

Reggel minden pont úgy indult, mint egy átlagos iskolanap… legalábbis a többieknek. Én viszont már óracsörgés előtt tudtam, hogy ma valami fontos történik. A zsebemben ott lapult a Kiképző Központ hivatalos értesítése, rajta a holografikus pecséttel.
Az első órán a tanár a régi közlekedési módokról magyarázott, de a...

Eli naplója – Kedd, 3045. augusztus 12.
Ma az iskolában már senki nem próbált úgy tenni, mintha nem tudnánk: két hét múlva indul az időutazás.A folyosón mindenki erről beszélt, még a büfés robot is „jó utat” kívánt, amikor vettem egy üdítőt.
De van egy apró különbség: bár az egész iskola tudja, csak mi ketten – Luna és én...